Életem első tolmácsolása
Na jó, a családi nyaralásokat leszámítva, amiről az előző cikkemben írtam. Eljött életem első „hivatalos” tolmácsolása, amibe vakon szaladtam bele.
Említettem, hogy németül is egészen jól beszélek. Adódott egy helyzet, amit meg kellett oldani. Egy barátommal közösen vittünk egy üzletet, most erre nem kívánok külön kitérni. Legyen az elég, hogy a gyártó német volt, ahonnan a termékeket berendeltük. Úgy hozta az élet, hogy bejelentkeztek szeretnének Magyarországra jönni. Egyrészt velünk szeretnének találkozni, másrészt van egy partner, akivel szeretnének tárgyalni a terjeszkedésről. Kérték, hogy a tolmácsolást oldjuk meg, bár nem lehet gond, hiszen velem rendszeresen beszélnek telefonon, így szerintük a tolmácsolással sem lesz gond.
Én is így gondoltam, bár a nyaralás emlékei azért a felszínre hoztak némi frusztrációt, de elhessegettem magamtól ezeket a negatív gondolatokat. Ugyan már! Megoldom a tolmácsolást, nem lehet az akkora feladat.
Így is történt, német partnereinket fogadtuk a repülőtéren, majd először leültünk mi beszélgetni, és csak utána mentünk a következő tárgyalásra.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam
Nos, amíg csak mi négyen beszélgettünk, nem volt probléma a tolmácsolással, hiszen követtem a jó bevált családi nyaraláson bevált módszert. Ez abból állt, hogy időnként összefoglaltam a társamnak, hogy eddig miről volt szó. Ami viszont a következő, már hivatalos tárgyaláson történt, az már igen kényelmetlen volt.
A magyar fél természetesen egy árva szót sem beszélt németül, de angolul sem, úgyhogy én voltam az egyetlen, aki fordított.
Ekkor szembesültem azzal, hogy ezzel a tolmácsolással bizony nagy bajban vagyok. Elvárás lett volna ugyanis, hogy szinkronban fordítsak. Vagyis úgy, hogy amint a németek mondtak valamit, azt menet közben azonnal át kellett volna raknom magyarra, és fordítva. Na, itt megállt a tudomány. Ez, amit az igazi tolmácsolás során csinálnak azok, akik ehhez értenek, akiknek ez a szakmájuk.
Az egyetlen szerencsém az volt, hogy mindenki toleráns volt, tudták, hogy én nem vagyok igazi tolmács, úgyhogy nem lett baj a dologból, de én nagyon kellemetlenül éreztem magam.
Ez volt az a tárgyalás, ami után megfogadtam, soha az életben nem vállalok ilyet. Erre vannak a jól képzett munkatársakkal rendelkező fordítóirodák. És mindenkinek azt tanácsolom, hogy forduljanak hozzájuk. Nekik ez a szakmájuk!