Egy nehéz szakma
A tolmács mestersége gyönyörű, ám ugyanakkor nagyon nehéz is. A tolmácsolással mérföldekkel hozhatjuk közelebb egymáshoz az egymás anyanyelvét nem értő embereket. Története szinte egyenlő a beszéd kialakulásával. Már időszámításunk előtt négyezer évvel ezelőtti időkből is maradtak fenn tudósítások erről a szakmáról. Már a sumérok, majd az egyiptomiak is alkalmaztak tolmácsokat, hogy kommunikáljanak az idegen származású foglyaikkal, hűbéreseikkel, ahogy az ókori Keleten is fontos szerepük volt. Többnyelvű tisztviselők nélkül aligha lehetett volna fenntartani az akkori óriás birodalmakat. Az egyiptomi birodalomban már fordító-tolmács iskolák működtek. A tolmácsolás és fordítás megbecsült foglalkozássá vált, akik a kereskedők és a tengerészek kasztja között helyezkedtek el akkoriban.
Az időszámításunk előtti Karthágóban, ahol sokféle nyelvet beszélő nemzetiségek éltek együtt, ugyanúgy nagy szükség volt a tolmácsolásra. A tolmácsok kasztja zárt csoportot alkotott, akiket a külsejükkel is megkülönböztettek: fejüket borotválták, testükre pedig papagájt tetováltattak. Attól függően, hogy egy vagy több nyelvet ismertek, kiterjesztett vagy behúzott szárnyű papagáj került rájuk.
Az ókori görög és római birodalmakban is fontos szerepe volt a tolmácsolásnak. A görög és a későbbi római polgárok számára is rangon alulinak számított, hogy megtanulják egy meghódított terület nyelvét, ezért ebben az időben a tolmácsolási feladatok a szolgákra, nem egyszer a rabokra hárultak.
Az utóbbi kétezer évünk és a tolmácsolás
A XVII. századig Európában k a latin volt a lingua franca, azaz a közös közvetítő nyelv, ezért minden nemzetnek szükségszerűen voltak latinul beszélő polgárai, akik biztosították az országok közötti kapcsolatot.
A VII.-VIII. századtól a tolmácsolással a vallások terjeszkedése miatt is egyre többen kezdtek el foglalkozni. Az arab vallások képviselői főleg Afrika felé, a keresztény vallások a több irányba is próbálták terjeszteni az igét. A vallás mellett a felfedezők is sűrűn használtak nyelvi közvetítőket. De a szakma akkori képviselői se voltak könnyű helyzetben. Legtöbbször a meghódított nép szülötteit „kérték fel” erre a feladatra. Ám őket saját népük ilyenkor árulóként tartotta számon, pedig sok esetben ilyenkor szó sem volt önkéntességről. A modern kor szinkrontolmácsai a XX. század elején jelentek meg. 1927-ben Genfben alkalmaztak először szinkrontolmácsokat egy nemzetközi pénzügyi és gazdasági konferencián, de ez már egy másik történet.