Miért is kellet volna egy fordítóiroda segítségét igénybe vennem?
Tehát ott tartottam, hogy valami nagy zűrt okozott nálam az, hogy nem egy fordítóirodát kerestem fel. Illetve nem is én, hanem egy nagyon jó barátom.
De hogy jövök én a képbe? Roppant egyszerű. Megkeresett az egyik barátom, hogy le kellene neki egy szöveget fordítani, de nem akar fordítóirodához fordulni, mert az nagyon sokba kerül. Szegény itt még nem tudta, hogy olcsóbb lett volna. Na jó, ez azért persze neki nem került többe, én buktam egy nagyot, és sajnos nemcsak anyagilag. De ne szaladjunk ennyire előre! Egy telefonhívással kezdődött.
– Szia Peti (ez én vagyok) – szólt bele a telefonba a barátom
– Szia Zolikám! Mi újság? Rég hallottalak!
– Ó, rettenetesen elfoglalt vagyok, és most is azért hívlak, mert segítségre lenne szükségem!
– Miben segíthetek?
– Egy kétoldalas szöveget kellene lefordítani németre. Be tudnád vállalni?
És ami ezután következett, az maga volt a rémálom!
Ezen a ponton kellett volna nemet mondanom, és azt ajánlani, hogy forduljon egy fordítóirodához. De nem tettem, mert én is úgy gondoltam, hogy ehhez semmi szükség egy fordítóirodára. Két oldal, pikk-pakk megcsinálom, és még valami kis pénz is lesz belőle.
– Hogyne tudnám! Hozd el, és megcsinálom.
– Figyelj csak! Ez a cégem németországi terjeszkedéséhez kellene, és fontos, hogy rendben legyen!
– Nem gáz, tudod, hogy beszélek németül, megoldom.
Azt hiszem ezen a ponton rontottam el végleg. Illetve nem ekkor, hanem akkor, amikor megcsináltam a fordítást. Persze a szöveg egy jó kis szakszöveg volt, jó sok kifejezést eddig nem is használtam még németül (sem), így persze szótároznom kellett. De mi lehet ezzel a baj? Biztos, hogy a fordítóirodában is szótároznak.
Hogy rövidre fogjam a mondandómat, elkészült a szöveg, átadtam, a barátom megköszönte, kifizette, és elvitte.
Néhány nap múlva felhívott, hogy baj van. Visszajeleztek Németországból, hogy ez így nem lesz jó. Nyelvtanilag ugyan helyes, de sajnos nem megfelelő a „németessége”.
Mi van? Mi az, hogy nem megfelelő a németesség?
Természetesen a német partnerek nem fogadták el, így nem volt más lehetőségem, mint keresni egy fordítóirodát, és a saját költségemen szépen lefordíttattam.
Az volt a szerencsém, hogy egy barátom ismerte a Promaxx Fordítóirodát, és soron kívül megcsinálták. Azóta kapcsolatban vagyok a tulajdonossal, és bármi adódik, hozzájuk küldöm az embereket. De legalább a tanulópénzt megfizettem!
